Reggel 7:00-kor keltem, ugyanis kopogtattak az ajtómon. Kómásan kinyitottam, borzas, kócos hajammal. Megláttam magammal szemben Tonyt, aki csak ennyit mondott:
-Na, indulhatunk?- kérdezte lelkesen.
-Persze, csak még felöltözöm...és fésülködöm és rendbe szedem magam.
-Tehát egy óra? Esetleg 2?- kérdezte, kínos mosollyal a száján. Erre elnevettem magam.
-Fél óra? 15 perc?
-Annyit kibírok...-rácsuktam az ajtót, és elindultam mosakodni, és sminkelni...mondjuk csak alapozót tettem fel, hogy ne úgy nézzek ki mint egy zombi. Gyorsan felvettem egy melegítőt, egy sima pólóval és indultam is. Tony az ajtó előtt várt, és már indultunk. Persze kocsival. Amúgy nincs messze a ház, csak a cuccok...na mindegy. Simán meg tudom látogatni anyut, vagy esetleg oda menni suli után ugyanis a kulcs még mindig megvan.
Pakolás után úgy döntöttem hogy jó lenne beülni a mekibe. Hát be is mentünk. Miután megkaptuk a rendelést, leültünk egy asztalhoz, és neki akartam volna esni az egyik sajtburgeremnek, amikor megcsörrent a mobilom. Aztán abba is hagyta a csörgést, mert SMSem jött.
Matty: HOL VAGY? Itt állok, a I LOVE BLACK butik előtt, és téged várlak vagy egy órája! Siess!!!
Basszus! Teljesen kiment a fejemből! Hogy lehetek ennyire szenilis?
Odarohantam a bolthoz, de persze előbb szóltam Tonynak, hogy vészhelyzet van. Elengedett, és már rohantam is.
Matty tényleg ott volt a butiknál.
-Szia, ne haragudj!- kezdtem rögtön a magam felmentését.
-Szia, semmi baj, azt hittem, elaludtál...
-Nem, pont itt voltam a mekiben Tonyval, mert befejeztük a pakolást.-mondtam, miközben besétáltunk az üzletbe.
Megláttam egy plüssös polcot. Odarohantam, majd megfogtam, egy kis szörnyeteget, ami velem szemben volt.
-ÚÚÚÚÚÚ!!!Ezt nézd! De cuki ez a kis emomaci! derültem.
Matty kikapta a kezemből a kis cukiságot, és ment is a pénztárhoz fizetni. Miután fizettünk (10$ volt!) visszamentünk a mekibe, és miután nem találtuk meg Tonyt, mentünk hozzánk. Tony ott sem volt. Gondoltam elment a szüleihez, vagy mit tudom én. Lehuppantam a kanapéra, és Matty is lehuppant mellém. Elkezdtünk beszélgetni, miután, a beszélgetésből egy giga vita lett. Csörgött a telóm:
-HOL VAGY? Itt vagyok a pláza mögött!!!! Nem hallottad, hogy utánad kiabálok?! Bólogattál!!!- mondta dühösen Tony. Basszus! Teljesen elfelejtettem, hogy utánam kiáltott!! Pedig tényleg bólogattam. Komolyan, vizsgálatra kéne mennem, szenilisség ügyben.
-ÚÚÚúúúúúúú, bocsi, mi itt vagyunk. Mármint itthon.
-Oké, rohanok, szia.- és letette.
10 perc múlva Tony tört be az ajtón. Én TVztem, Matty meg már hazament, nem akart zavarni.
-Szia kicsim!- köszöntem oda neki mosolyogva egy bögre forró teával a kezemben.
-Szia...-mondta-de van egy rossz hírem...
-Jó is van?- virultam. Nem tudta senki sem elrontani a kedvem.
-Az is van.
-Oké akkor kezd a rosszal.
-Jól van. Nos...kicsit leégtünk....pénzügyileg...
-Ezt túléljük, és megoldjuk..de mi a jó hír?
-Találtam állást magamnak!!!- kiáltott fel, mire a nyakába borultam.
-Hogy? És hol?
- Tudod, a meki mellett, van az a Dolce Gusto...a kávéház..na ott!!
-Aha...ott van az a csinos lány?!
-Mi? Milyen csinos lány?
-Valami Amber..vagy A..valami A betűs.....AMANDA!
-Amanda?! Csinos? Ő a főnököm!
-Micsoda?!
-Amanda a főnököm. És a dolgozónak és családjának ismerőseinek 50% kedvezményt ad minden kajára meg piára!
-Jól van..és..van valami köztetek?
-Nincs....-na ezt olyan furán mondta, mintha a kanapéból ugrott volna ki valami állatka.
Felszaladtam a szobámba, és benyomtam a gépet. Csekkoltam a Twitterem, Facebookom, Tumblrom, WeHeartItem, és hallgattam zenét.
(Nicole Scherzinger-Boomerang)
Elmentem fürödni, és aludni.
